Tisztelt Téti István!
A tegnapi nap folyamán - néhány óra alatt - sikerült elolvasnom A Halhatatlan Könyv című ifjúsági regényét. Meglátásom szerint egy remekül megírt mű, mert, a dialógusok jól kidolgozottak, a cselekmény jól követhető, izgalmas, fordulatos, több csavarral, valamint egyetemes értékeket (pl. igaz barátság, hűség, önfeláldozás) igyekszik átadni az ifjúság számára. Ugyanakkor a realitás talájtól kissé elrugaszkodott munka is egyben, ami miatt nem adhattam maximális értékelést. Az, hogy két 14 éves kamaszon múlik a világ sorsa kissé "amerikai jelleget" kölcsönöz a műnek, ami némi viszolygást keltett bennem, de ennek az is oka lehet, hogy jómagam már régen nem tartozom a megcélzott korosztályba. Váradi Anna Honfoglalás sorozatával (a terjedelem mellett!) is hasonló a problémám. Az eddig általam olvasott kortárs írók közül, véleményem szerint, Bíró Szabolcs Elveszett csillagok című ifjúsági regénye az ideális kamaszregény, mert az 100 %-ban a realitás talaján marad, mégis képes lebilincselően izgalmasan valódi egyetemes értékek átadására. Gáspár Ferenc Trianon fiai című ifjúsági regénye szintén egy kincs a fiatalság számára, mert az ő nyelvükön szólva hozzájuk, meséli el a magyar történelem egy sötét periódusát. Minden tiszteletem a mai magyar kortás gyermek- és ifjúsági íróké, hiszen - több ok miatt is - nincsenek könnyű helyzetben. A mai fiatalságot megszólítani, rávenni az olvasásra jóval nehezebb, mint korábban. Sajnos, egy jelentős részüket minden igyekezet ellenére sem lehet meggyőzni, hogy könyvet vegyenek a kezükbe. Ha a fiatal nem kiegyensúlyozott, támogató családba születik (Magyarországon rengeteg a csonka család, ráadásul sok a szenvedélybeteg, agresszív szülő!), ill, ahol nem megszokott az olvasás, akkor (tisztelet a kivételeknek!) szinte lehetetlen. (Tudom, hogy miről beszélek, mert nekem is borzalmas gyermek- és ifjúkorom volt idegbeteg apával, idegbeteg, engem megalázó tanárokkal, kortársakkal, állandó családi veszekedéssel. Kevésen múlt, hogy könyvszerető emberré váltam! Számomra a könyvek sokáig nem jelentettek semmit, majd később - 18 éves korom után - egyfajta menedékül szolgáltak.) Rengeteg ilyen fiatallal (18-24 éves) találkoztam. A legcsekélyebb érdeklődés sincs bennük a magyar múlt, kultúra iránt. Ők a gyökértelenek, a multikulturalizmus áldozatai. Ha nincs bennük tudásszomj, nemigen lehet rajtuk segíteni.
Minden tiszteletem az Öné, mert úgy vélem azon kevés magyar ifjúsági írók közé tartozik, akiket egyfajta küldetéstudat ösztönöz a valódi értékeket átadó művek megírására. További eredményes munkát kívánok Önnek!
Tisztelettel
Mender Ákos
Szeged, 2025. április 7.