GYEREKSPORT - MI A BAJ VELE?

Téti István írása | 2025.09.12.

Fontos a sport gyerekkorban? Mindenkinek és főleg mindenáron? Mit adhat a gyereknek, és mit vehet el tőle?

Általánosságban elmondható, hogy a gyerekkori sportolásnak rengeteg előnye van. Ha a gyermek testi és lelki alkatának megfelelő mozgásformát találunk, amelyet szakszerű felügyelet mellett űzhet, akkor sok pozitívummal és csak kevés – ráadásul részben elkerülhető – hátránnyal számolhatunk. Viszont a szülők akaratlanul is óriási hibákat véthetnek, amelyek olykor káros következményekkel járnak.

Miért jó a sport gyerekkorban (optimális esetben)?

Fejleszti a koordinációt, az izomzatot, az önbizalmat, a jellemet. Rendszeres sport által a gyerek erősebbé, kitartóbbá válik, növekszik az állóképessége, a fizikuma. Emellett – versenysportok esetén – megtanul veszíteni (és a veszteségből építkezni), valamint alázattal győzni; a csapatsport pedig a másokkal való együttműködést, az összetartást, a kompromisszumkészséget és a kommunikációt fejlesztheti. Az ifjú sportoló

képes lesz akadályok, nehézségek legyőzése által célokat elérni, amit majd felnőttkorban is kamatoztathat.

A megfelelő mértékű és helyesen kivitelezett testmozgás hozzájárul továbbá az egészsége fenntartásához, ellenállóbbá teszi a szervezetét, csökkenti az elhízás veszélyét. Sikerélményeket élhet át, amelyek büszkeséggel, örömmel töltik el, nem utolsó sorban a sport segít neki levezetni a felesleges energiákat, ezáltal kiegyensúlyozottabbá válik. A sport nagyban hozzájárulhat a fegyelem, a koncentráció, a szó jó értelmében vett alázat (azaz kellő szerénység) előremozdításában.

Tehát a sport a testet és a jellemet is fejlesztheti.

Az önvédelemben, sőt az atrocitások elkerülésében is fontos szerepe lehet, amihez még csak nem is feltétlenül fontos küzdősportot választani. Erőszakoskodó osztálytársak bárhol lehetnek (pontosabban szinte mindenhol vannak), ám egy jó fizikumú, nagy önbizalommal rendelkező gyereket kisebb eséllyel támadnak meg, mint egy gyengébb, elesettebb „áldozatot”. A sportos alkat és az erős jellem – melyek szinte bármilyen sportág által fejleszthetők – már önmagukban védelmet nyújthatnak.

Kimondható, hogy a sport szinte megszámlálhatatlan előnnyel járhat gyermekünk életében.

Most pedig vizsgáljuk meg, hol tud félresiklani a dolog, milyen esetekben lehet hátrányos, akár káros a sport a gyerekre nézve.

Jelenet a "Manfréd és Anton hihetetlen története" gyerekregényből

A jól megválasztott sportág

Az egyik hiba, amit a szülő elkövethet, hogy olyan sportot erőltet a gyerekére, ami számára nem testhezálló vagy egyszerűen nem érzi magáénak. Például a fiú nagyon szeretne bokszedzésre járni, ám édesanyja szerint az ökölvívás túl erőszakos, ezért inkább teniszre íratja be, amit a lurkó nem szeret és nem lesz sikerélménye. Vagy egy lány imádja a labdajátékokat, jól kézilabdázik, apukája viszont erőlteti a cselgáncsot, mert szerinte hasznosabb az önvédelem fejlesztése.

Három dolgot érdemes megvizsgálni, mielőtt kiválasztunk egy sportágat: 1. mit szeretne kipróbálni a gyerek (ez a legfontosabb), 2. mihez van tehetsége (ha már tudható) és 3. mire van lehetőségünk.

1. Mit szeretne kipróbálni?

A legfontosabb az, hogy gyerekünk élvezze a sportot,

ezért elsődlegesen őt kell megkérdezni, mihez volna kedve. Ne erőltessünk rá semmit, és lebeszélni sem kell feltétlenül arról, amit szeretne. Persze lehet finoman terelgetni, megmutatni neki különféle sportágakat – például nyílt napokon, sportválasztó rendezvényeken –, de ennek célja ne a befolyásolás legyen, hanem az, hogy érdeklődés ébredjen benne valamilyen mozgásforma iránt.

Veszélyesnek tartunk valamit? Nos, minden sportnak vannak veszélyei, ugyanakkor bármely sport űzhető biztonságosan megfelelő edző segítségével. Ha aggodalmak merülnek fel a szülőkben, érdemes alaposan tájékozódni, előzetesen beszélni a trénerrel, megismerni a módszereit, a helyet és a körülményeket.

2. Mihez van tehetsége?

Amennyiben olyan sportot választana gyermekünk, amihez megítélésünk szerint semmi tehetsége nincs, míg egy másik sokkal testhezállóbb lenne számára, akkor érdemes erről beszélgetni vele, ugyanakkor – ha hajthatatlan – nyugodtan ki is próbálhatja azt, ami szerintünk úgysem menne neki, mert talán szüksége van rá, hogy ő maga tapasztalja meg a saját korlátait, továbbá az sem kizárható, hogy mi, szülők tévedünk.

3. Mire van lehetőségünk?

Végezetül mérlegelni kell a lehetőségeinket. Ha a gyerekben óriási vágy ébred a lovas póló iránt, ám anyagi korlátaink nem engedik ennek kielégítését, vagy egy olyan ritka sport keltette fel az érdeklődését, amelyet száz kilométeres körzetben sehol sem lehet űzni, akkor keressünk B tervet.

Jelenet a "Manfréd és Anton világa" gyerekregényből

Muszáj mindenkinek sportolnia?

Vannak olyan gyerekek, akik – testi vagy lelki alkatuk miatt – egyáltalán nem vonzódnak a sporthoz, nem szeretnének semmilyen edzésre járni. Egyik szívesebben töltené idejét azzal, hogy valamilyen hangszeren játszik, a másik lelkesebben forgatná rajzeszközeit ahelyett, hogy tornacipőt húzna a lábára, a harmadik inkább merül el a könyvek világában, mint a tanmedence vízében. Ha mindent megtettünk azért, hogy megismertessünk, megszerettessünk vele valamilyen sportágat, mégsem alakul ki benne semelyik iránt vonzalom, akkor ne erőltessük.

Nem kell feltétlenül ragaszkodnunk ahhoz, hogy gyerekünk rendszeres sportot űzzön.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a biciklizés, a fogócska, az iskolai testnevelésóra, foci vagy tollaslabdázás a barátokkal – szóval bármilyen fizikai terhelés sportértékkel bír, tehát gyermekünk akkor is mozoghat eleget, ha nem jár heti kétszer valamilyen hivatalos edzésre. És lehet, hogy neki ennyi elég, ezt élvezi, míg a keretek közé szorított, szervezett sportolás taszítja őt.

Kinek milyen szinten érdemes űznie egy sportot?

Nem születik mindenki arra, hogy olimpiai bajnokká váljon. Sőt, a versenysport is csak keveseknek való, a legtöbb gyerek számára a sport hobbi, kikapcsolódás, és ez így van rendjén. Szülőként ne azt tűzzük ki célul, hogy gyerekünkből versenyzőt, sőt bajnokot fogunk nevelni. Mi több, nekünk nem is kell célokat kitűznünk számára. A gyerek pontosan tudja, mit szeretne elérni a sporttal. Ha olthatatlan tűz lobog benne az iránt, hogy világbajnokká váljon és meg is van benne az ehhez elengedhetetlen akaraterő, kitartás, áldozatkészség, akkor keményen fog dolgozni a célja megvalósításán, ha viszont nincs, akkor kár erőltetni. Ezzel kapcsolatban fontos megemlíteni a sport esetleges hátrányait is:

Káros következmények

Mondjuk ki,

az élsport sok mindennek nevezhető, csak egészségesnek nem.

Mire valaki eljut a csúcsra, többnyire kizsigereli a testét és gyakran szellemileg is felőrlődik. Az ember régóta feszegeti saját határait, egyre erősebb, gyorsabb akar lenni, újabb és újabb rekordokat szeretne megdönteni. A genetika viszont olyan határokat szab, amelyeken nem lehet még több energiabefektetéssel, még jobb edzésmódszerrel felülkerekedni. Itt jönnek képbe a doppingszerek, amik viszont káros hatással lehetnek a szervezetre.

De még ha nem is nyúl a sportoló ilyen készítményekhez, akkor is olyan megerőltetésnek teszi ki a szervezetét, ami kihathat az egészségére. Ehhez társulhat továbbá a lelki gyötrődés, a kiégés, az emberi kapcsolatok, valamint az élet más – nem kevésbé fontos – aspektusainak háttérbe szorulása. Ha valaki az élmezőnyben szeretne sportolni, annak sok mindent fel kell áldoznia. Kérdés, hány élsportoló mondhatja el a végén, hogy megérte. Főleg az a többség, aki sosem jutott el a csúcsra, legfeljebb a közelébe. Ha egy örök második visszapörgethetné az időt, biztos, hogy ismét úgy döntene, feláldozza az életét a sport kedvéért?

A sportot nem csak elkezdeni, abbahagyni is tudni kell, vagy legalábbis alacsonyabb fokozatra kapcsolni.

Ha mi, szülők, azt látjuk, hogy gyermekünknek a sport már inkább nyűg, mint kikapcsolódás, akkor nem kell erőltetnünk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a gyerek boldogsága a legfontosabb, és ha ehhez már nem járul hozzá az adott sportág, akkor nincs értelme hajszolnunk őt. Persze lehet biztatni, motiválni, a kitartását erősíteni, ha úgy látjuk, erre van szüksége. De ehhez fel kell tudnunk ismerni a hullámvölgy és a megcsömörlés közötti különbséget.

Jelenet az "Anton és barátai" mesekönyvből

Amikor a szülő túltolja

Nemrég egy gyerekeknek szervezett ökölvívó kupán érdekes –és sajnos nem egyedi – jelenségnek voltam tanúja. Két kiskamasz lány mérkőzött a ringben, majd az első menet végeztével az egyikük sírva ment a sarokba. Egyértelműen látszott, hogy ellenfele sokkal dominánsabb, ami megviselte, sőt megtörte őt. Az edzője próbálta vigasztalni, biztatni, ám ekkor odalépett az anyukája a ring mellé, és dühösen rákiabált a lányára, hogy ne sírjon. Aztán visszaküldte őt a második menetre, ahol természetesen még több ütést kapott –meglátásom szerint a legsúlyosabbakat lelkileg.

Ugyanezen a gálán egy másik lány is pityeregve ment ki az első menet után. A trénere ránézett, és azonnal intett a bírónak, hogy vége a mérkőzésnek, nem folytatják. A kislánynak nem is kellett erre kérnie, az edzőjében volt annyi felelősségtudat és empátia, ami az imént említett anyukából hiányzott.

Olyat is többször láttam, hogy az apuka szinte terrorizálja kisfiát a foci miatt. Kiabál vele, ha kihagy egy gólhelyzetet, esőben, hidegben, negyven fokos nyári hőségben is űzi ki a pályára, pedig szegény gyerek bármit szívesebben csinálna. De apuka nyilván a fejébe vette, hogy ami Szoboszlai Dominiknak sikerült, az az ő fiának is fog. Hogy csemetéje egyáltalán nem élvezi már a labdarúgást, az cseppet sem érdekli.

Ezernyi esetet lehetne sorolni, amikor a szülő túltolja – szó szerint kényszeríti gyermekét a sportra. Egy valamit nagyon fontos tudni:

A gyereknek nem a szülő célját kell valóra váltania a sporttal, hanem a sajátját.

Lehet, hogy úgy véljük, gyerekünknek minden adottsága megvan ahhoz, hogy a csúcsra jusson, de ekkor sem szabad őt kényszerítenünk. Noszogatni, biztatni igen; elmagyarázni neki, micsoda istenadta tehetsége van, amit érdemes lenne kiaknázni – ez rendben van. De ráerőltetni valamit, amihez neki semmi kedve, az egészen más.

A gyereket terelgetni kell, nem elnyomni.

Ha ő egy sportot csak hobbi szinten akar űzni, akkor ne akarjunk versenysportolót faragni belőle. Ha pedig egyáltalán nem okoz örömet számára az a sport, akkor engedjük meg neki, hogy válasszon más elfoglaltságot helyette.

Pro és kontra

A sport jó és hasznos a gyerek számára, de csak akkor, ha nem nyűgnek érzi, nem megtöri őt, hanem örömét leli benne, sikerélményeket szerez. Szülőként jó, ha szorgalmazzuk a rendszeres testmozgást, ám az erőltetés, a kényszerítés ártalmas lehet a gyerek testi és lelki egészségére. A sport nem vérre megy, ne akarjunk gladiátorokat nevelni gyermekünkből! Ha élvezi, amit csinál, akkor a javára fog válni. Motivációra van szüksége, nem egy zsarnokra, aki kihajtja belőle a szuszt.

Kapcsolódó könyvek

Téti István könyveinek jellemzője, hogy a szórakoztatás mellett klasszikus értékeket közvetítenek a modern ifjúságnak úgy, hogy azok valóban jellemük részévé váljanak. Az alábbi kötetek - sok más hasznos dolog mellett - segítséget nyújtanak

a sport, a szabadban töltött tevékenységek megkedveltetéséhez.