– Hát – gondolkodott el Anton, miközben a ropogósra sült tonhalas tortillát rágta – nekem már első ránézésre is furcsa volt. A szeme olyan… mintha mindig mérges lenne.
– Igen, ezt én is észrevettem – helyeselt Manfréd. – Lehet, hogy az apukája rendes ember, mert megmentette apa életét, de Amir egy gonosz kis tolvaj.
– Jamel nem csak azért rendes ember, mert egyszer megmentett – helyesbített Armand. – Az pedig elég súlyos vád, hogy „gonosz kis tolvaj”, nem gondolod?
– De apa! – ellenkezett Manfréd. – Ellopta Márton bácsi lézertollát! Hát akkor nem tolvaj?
– Te magad láttad, hogy ezt tette? – firtatta Armand.
– Nem. De Bence látta.
– Ez ugyanaz a Bence, aki tavaly meglógott az iskolából? Aztán azt hazudta, hogy a nagyszülei jöttek érte?
– Hát… ööö… – hebegte Manfréd. – Igen, ő az. De számít az, hogy ki látta meg Amirt?
– Legalábbis azt állítja, hogy látta – helyesbített Armand. – Talán valóban így volt. Attól, hogy Jamel rendes ember, a fia még lehet rossz gyerek, akár tolvaj is. De mindez csupán feltételezés, amíg be nem bizonyosodik.
– Ezt hogy érted? Hiszen már bebizonyosodott. Bence a saját szemével látta! – bizonygatta Manfréd.
– Ezt épp úgy nem tudhatjuk biztosan, mint ahogy azt sem, hogy Amir mit tett, vagy nem tett – magyarázta Armand. – Egyetlen szemtanú állítása még nem tény, ha a másik érintett az ellenkezőjét mondja. Bence azt mondja, Amir tette, Amir pedig azt, hogy nem ő tette. Egy az egy ellen. Ráadásul Bence már máskor is hazudott, ami ki is derült. Persze lehet, hogy most igazat mond, de csak lehet. A feltételezés akkor válik ténnyé, ha bizonyosságot nyer. Ha szerinted Amir a tettes, akkor bizonyítsd be.
Vivien és bandája az iskolaudvaron ültek egy padon. Tőlük távolabb, a teniszpálya mögötti füves placcon Manfréd, Medox és Laura beszélgetett. A lány épp mondott valamit, mire a két fiú olyan hangosan nevetett, hogy egészen idáig elhallatszott.
– Na, nézd már a királykisasszonyt! – mondta Rita. – Már megint produkálja magát a fiúk előtt.
Vivien gyűlölködő pillantást vetett Laurára, aztán Medoxra nézett, aki még mindig nevetett.
„Ezt nem fogom hagyni! – gondolta magában. – Nem elég neki, hogy az egyik legmenőbb srác, Hardy Manfréd a barátja? Még Medox is kell neki?!”
Vivien régen megpróbált közelebbi barátságba kerülni Manfréddal, ám rá kellett jönnie, hogy a fiú sosem lesz olyan jó viszonyban vele, mint Laurával. Manfréd és Laura nem egyszerűen csak barátok voltak. Manfréd számára Laura volt a legfontosabb lány, Laura számára pedig Manfréd a legfontosabb fiú. Aztán Vivien felfigyelt rá, hogy Medox is igazán jóképű srác, ráadásul erős, bátor, vicces és nagyon vagány. Manfréd mellett ő volt a másik legnépszerűbb fiú az évfolyamban. Ezért Vivien egyre többet beszélgetett Medoxszal, kereste a társaságát, és úgy vette észre, ő is tetszik a fiúnak. Erre megjelenik Laura, és tönkretesz mindent!
Manfréd tudta, hogy nagy bajban vannak. Suttogva elmesélte a mellette ülő Medoxnak a történteket.
– Vissza kell szereznünk a diktafont – súgta Medox.
– Ott van a tanári asztalon Márton bácsi kulcsa, látod? – mutatta Manfréd.
– Látom. De hogyan szerezzük meg?
– Kikéredzkedek mosdóba – felelte Manfréd némi töprengés után. – Amikor az asztalhoz érek, tereld el mindenki figyelmét. Márton bácsiét és a gyerekekét is.
– Mi?! Mégis hogyan?
– Rád bízom – mondta Manfréd, majd hangosan így szólt: – Márton bácsi, kimehetnék a mosdóba?
– Most volt szünet – förmedt rá a tanár.
– Tudom, de nagyon kell pisilnem. Lehet, hogy felfáztam.
– Menj! – horkantotta Márton bácsi kelletlenül. –De siess vissza!
Manfréd elindult az ajtó felé. Amikor a tanári asztal mellé ért, Medox hangosan felkiáltott, miközben nagy zajjal felugrott a székére, onnan pedig az asztalra:
– Ááááá! Egy egér! Egy hatalmas egér!
A lányok sikongva ugrottak fel a székükre, többen az asztaluk tetejére menekültek, miközben szemével mindenki az egeret kereste. Márton bácsi is felpattant, és elindult hátra, Medox felé.
– Nyugodjon meg mindenki! – próbálta meg túlkiabálni a gyerekek ricsaját. – Hol láttad az egeret, fiacskám?
Manfréd elmosolyodott, aztán gyors mozdulattal magához vette az asztalon heverő kulcscsomót, és kisurrant az ajtón.
– Mi jutott eszedbe? – kérdezte gyanakodva Rita. – Ha még egy lépéssel közelebb mész a szakadék széléhez, tuti, hogy lepottyansz.
– Talán így lenne – felelte Vivien, megfogván a meredélynél álló fa egyik ágát –, ha nem lenne itt ez a jó kis kapaszkodó.
Vivien a faágban fogódzkodva óvatosan araszolt egyre közelebb a sziklaperemhez.
– Vivi, ne csináld ezt! Gyere vissza! – kérlelte őt aggodalmasan Rita.
Zoé és Kriszti is ijedt arccal nézték barátnőjük vakmerőségét.
– Nyugi, erősen kapaszkodom – mosolygott Vivien,aztán egyik lábát a szakadék fölé lógatta, miközben kinyújtott kézzel fogta az ágat.
Teste félig az alatta tátongó mélység fölé került. Zoé halkan felsikoltott, kezét a szájához kapva.
– Na mi lesz már, Kriszti? Fotózz gyorsan, mert nem tudom magamat sokáig így tartani.
Kriszti lélegzet-visszafojtva emelte arca elé a telefonját. A dermedt csendben mind a négy lány jól hallotta a reccsenést. Az ág, amibe Vivien kapaszkodott, nem bírta tovább a lány súlyát, eltört. Zoé hangosan felsikoltott, Kriszti kővé dermedt, Rita szinte megbénult a rémülettől. Vivien kétségbeesve próbálta visszahelyezni súlypontját a biztonságos talaj felé, de nem volt rá ideje. Az ág a kezében maradt, ő kibillent az egyensúlyából, karjaival eszeveszett tempóval kalimpált, mintha a levegőbe kapaszkodva akarná visszarántani magát.
Másnap reggel a család – Anton, Manfréd, valamint szüleik, Szandra és Armand – együtt indultak el a versenyuszoda felé. Antonon az a fajta feszültség lett úrrá, amit nagy megmérettetések előtt érez az ember. Nem félelem volt ez, inkább várakozással teli izgalom, elszántság és némi kétség keveréke.
– Anya, szerinted én fogok győzni?
– Nem tudom – felelte Szandra. – De nem is ez a legfontosabb.
– Hogy érted? Mi lehet fontosabb a győzelemnél?
– Hogy adj bele mindent – mosolygott rá az anyukája.
Néhány órával később Anton a négyes számú rajtkövön állt, mellette mindkét oldalon felsorakoztak a versenyzők. A kétszáz induló közül már csak a legjobbak küzdelme volt hátra – Anton minden versenyszámban a döntőbe került. Csakúgy, mint Ricsi. A nap eddigi része eredményesen telt mindkettőjük számára. Hamarosan viszont minden eldől. A mell, hát- és gyorsúszás döntője következett.
Anton megigazította az úszószemüvegét, aztán nézte, ahogyan a hideg vízcseppek testéről a lába alatti kőre cseppennek. Fázott kicsit, karja libabőrös volt. Szeretett volna már beugrani a medencébe, úszni, fordulni a túloldalon, aztán vissza, hogy túl legyen az egészen. Az elkövetkező félóráért dolgozott olyan keményen az elmúlt években. Akárcsak ez a hét másik fiú itt, mellette. Balra nézett, és látta az ötösön álló Ricsit, amint lehajtott fejjel néhány nagy levegőt vesz. Ő is feszült volt, mint mindenki a nyolc rajtkövön. Ricsi oldalra fordította a fejét, tekintetük találkozott. Mindkettőjük szemében az elszántság, a győzni akarás tüze égett.
– Biztos nem akarsz inkább velünk hajókázni? – kérdezte a fiútól. – Olyan jó lenne együtt maradni. Minek akarsz a forró sivatagba menni?
– Látnom kell a Szaharát, Laura – felelte lelkesen Manfréd. – Van egy régi könyvem, telis-tele csodálatos képekkel a végtelen homokmezőkről, tevékről, karavánokról. Olyan az egész, mintha egy másik bolygón lennél. Eddig csak álmodtam róla, hogy a saját szememmel láthatom, most pedig itt vagyok, egészen közel hozzá. Nem hagyhatom ki.
– Hát jó – sóhajtott Laura. – De ígérd meg, hogy nagyon fogsz vigyázni magadra.
– Nem kell aggódnod, apával megyek. Nem lesz semmibaj.
– Azért csak vigyázz – hallottak egy hangot a hátuk mögött, mire mindketten megpördültek. – A sivatag szellemei sosem alszanak – folytatta a váratlanul felbukkanó fiú.
– Amir! Te hogy kerülsz ide? – kérdezte meglepetten Manfréd.
– Csak láttam, hogy sétálni mentek, és gondoltam, jobb, ha szemmel tartalak titeket. Nehogy még eltévedjetek a végén – mosolygott rájuk Amir.
– Á, köszönjük – mondta Manfréd. – Ez kedves tőled, végül is te vagy itthon. Szóval mi van ezekkel a szellemekkel?
– Egy ősi legenda szerint a sivatag szellemei elbánnak azzal, aki nem tiszteli eléggé a végtelen homoktengert. De segítik a jó szándékú vándort.
Amir előhúzott valamit a zsebéből.
– Tessék, ez majd megvéd a rossz dzsinnektől.
Kinézett az ablakon, és látta, hogy vészesen közelednek a föld felé, nincs idő gyorstalpalót tartani a fiának. Manfréd nem lesz képes kioldani az ernyőt, ebben biztos volt. Feltépte a gép ajtaját, miközben megragadta Manfréd karját. A hirtelen betörő levegő ereje és fülsiketítő hangja félelmetes volt, Manfréd ijedten hőkölt hátra. Ekkor a gép enyhén megdőlt, a fiú csúszni kezdett a nyitott ajtó felé. Armand erősen tartotta, ám a látvány így is hátborzongató volt: négyszáz méter magasból nézni a földet egy repülőgép nyitott ajtaján keresztül semmihez sem fogható élmény.
– Apa! – kiáltotta. – Én nem merek kiugrani. Képtelen vagyok…
– Nincs más választás, Manfréd! – harsogta túl apja a szelet, miközben Manfréd fejére illesztette az egyetlen védőszemüveget, ami a repülőn volt. – A gép hamarosan le fog zuhanni. Ha most kiugrunk, még épségben földet érhetünk, viszont azonnal cselekednünk kell. Egy bizonyos magasság alatt már az ejtőernyő sem ér semmit.
Anton feszegetni kezdte a fadoboz tetejét, de nem tudta kinyitni. A hátsó részén észrevett egy vaspánthoz rögzített kis lakatot.
– Be van zárva – mérgelődött.
Ekkor két arab férfi beszélgetése ütötte meg a fülüket, akik a hajó orra felől közeledtek. Épp csak annyi idejük maradt, hogy gyorsan lebújjanak a ládák takarásába, amikor a matrózok elhaladtak mellettük, majd megálltak a hajó hátuljánál, elzárva előlük a menekülés útját.
– Na most aztán jól csapdába kerültünk – suttogta Laura.
– Nyugi, biztos mindjárt visszamennek a hajó elejére – nyugtatta a húgát Szilvi. – Akkor majd lesurranunk, és szólunk apának.
Ám a két férfi ráérősen cseverészett, a móló bejárata felé tekintgetve. Hamarosan meg is jelent az, akire vártak: a skorpiótetoválást viselő marcona férfi érkezett, újabb ládával a kezében. Ezt is feltette a hajóra, majd mondott valamit arabul, aztán rettenetes dolog történt.
A két matróz eloldozta a kötelet, ami a mólóhoz rögzítette a hajót, majd egyikük előrekiabált valamit, mire beindult a motor, és a bárka eltávolodott a kikötőtől, fedélzetén a három kis potyautassal. Az egész olyan váratlanul történt, hogy mire a rakomány között gubbasztó gyerekek felfogták, addigra már a nyílt vízen voltak.
A lépcsősor megmunkálatlan falakkal határolt, keskeny, hosszú folyosóra vezetett, túloldalán alacsony nyílással. Ezen keresztül Medox és Vivien egy nagyobb föld alatti terembe jutottak. A nedves falak tele voltak üregekkel, vájatokkal, amik ezernyi titkot rejtő kamrákként sötétlettek a lámpa sejtelmes fényében.
– Megeszem a kalapom, ha itt nem találunk kincset– mondta Medox.
– Nincs is kalapod – mosolygott rá Vivien.
– Majd szerzek – kacsintott a fiú.
Olyan jóképűnek és bátornak tűnt, hogy Vivien meg is feledkezett a veszélyről. Lelkesen vetették bele magukat a kincskeresésbe, egyesével vizsgálva át a különféle méretű vájatokat. Az egyik üreget súlyos, szögletes kő zárta el, amitől Medox azonnal izgalomba jött.
– Ki kell húznunk azt a követ, segíts.
Vivien letette a földre a lámpát úgy, hogy a fénye megvilágítsa az apró kamra bejáratát. Aztán mindketten nekiveselkedtek a zárókőnek. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a kezük alig fért be a tömb és az üreg fala közötti résbe, de végül sikerült megmozdítaniuk. Utána még percekig tartott, mire teljesen kitudták húzni.
– Világíts be – mondta izgatottan Medox, amikor feltárult a titkos vájat.
Attól, amit megláttak, elakadt a szavuk.
Manfréd arra ébredt, hogy hangosan kiáltozik. Egy pillanatra azt hitte, az egészet csak álmodta a biztonságos hotelszobában fekve. Ám amikor kinyitotta a szemét, újra a homokdűnéket látta, amik éppoly valóságosak voltak, mint a gyötrő szomjúság vagy a bőrét égető napsugarak. Fel akart állni, de képtelen volt rá. Karja és lába nem engedelmeskedett, mozdulni sem bírt a kimerültségtől. Félig lehunyt szemmel a távolba révedt, csak nézte a homokdűnéket, amelyek végleg magukba zárták, elrejtvén őt a világ elől, az apja elől, megfosztván a megmenekülés esélyétől. Ahogy a hőségtől vibráló horizontot bámulta, apró, hullámzó foltot vett észre. Egy keskeny, sötét sáv imbolygott a messzeségben. Tudta, csupán a szeme káprázik, mégis elidőzött a tekintete a furcsa jelenségen. Aztán szép lassan a sötét folt növekedni kezdett, alakot öltött, majd újra szétfolyt, de Manfréd egy-egy pillanatra meg mert volna esküdni rá, hogy emberek közelednek teveháton. Aztán megint formátlan masszává állt össze a látomás, amiből Manfréd rájött, csak a képzelete játszik vele, vagy délibábot lát.
könyv, keményfedeles, 164 oldal
Tudd meg, ki áll az iskolai rejtély hátterében, mi vár Manfrédra a zord nép által lakott oázisban, miként kerül Anton, Laura és Szilvi az elhagyatott madárszigetre, vagy mit tesz Medox és Vivien, amikor sötétség borul rájuk a megannyi veszélyt rejtő útvesztőben. Nyerj bepillantást egy letűnt korszak birodalmába, éld át Manfrédékkal a hajmeresztő kalandokat Vértesszőlőstől Tunéziáig, tengeren, levegőben, föld alatt és sivatagon át.
Szállítási idő: 1-2 munkanap
FIGYELEM: A karácsonyi megnövekedett forgalom miatt a futárcégek minden igyekezete ellenére lehetnek kisebb csúszások, de a dec. 18-ig megrendelt csomagok még egészen biztosan megérkeznek karácsony előtt.
Szállítási díj:
Csomagpont/automata 990 Ft (GLS, FoxPost, Packeta)
Házhoz szállítás 1290 Ft-tól (MPL, DPD, GLS)
12000 Ft felett ingyenes szállítás!
Fizetés: Utánvét vagy online fizetés (megrendeléskor választható)
Manfréd és Anton I-V. könyv, 15% KEDVEZMÉNNYEL + INGYENES MAGYARORSZÁGI SZÁLLÍTÁSSAL*
Spórold meg a 990 Ft-os szállítási díjat! Ha egyben rendeled meg a Manfréd és Anton 1-5. kötetét (azaz a teljes sorozatot), akkor ingyenesen szállítjuk házhoz. Ráadásul most 15% kedvezmény is jár a könyvekre. Így a teljes megtakarítás 4780 Ft.*
A csomag tartalma:
1db Manfréd és Anton kalandjai könyv
1db Manfréd és Anton - Téli szünet könyv
1db Manfréd és Anton világa könyv
1db Manfréd és Anton Afrikában könyv
1db Manfréd és Anton hihetetlen története könyv
Manfréd és Anton kalandokkal és szépséggel teli világa nem csak lenyűgözi a fiatalokat, hanem képes arra, amire nagyon kevés könyv: úgy tanít valódi értékeket az új generáció számára, hogy azok észrevétlenül válnak jellemük részévé.
*A kedvezmény más kedvezményekkel nem vonható össze. Az árengedmény külföldi rendelés esetén is érvényes, de az ingyenes szállítási kedvezmény csak Magyarország területén belüli szállításra érvényes. Az akció visszavonásig tart.
A Manfréd Anton online könyvesbolt a Kimberly Works kiadó hivatalos webáruháza
KÖNYV KATEGÓRIÁK
EGYÉB TERMÉKEK
INFORMÁCIÓK
ÜGYFÉLSZOLGÁLAT
Kövess minket: