BELEOLVASÁS

Rossz álom

     Elkámpicsorodva mentem át anyuék szobájába. Apu fel sem ébredt, anyukám viszont rögtön kinyitotta a szemét.

     – Mi történt, Vini? – kérdezte ijedten. Én csak pityeregni tudtam, mire anyu magához ölelt. – Neked vizes a nadrágod! – mondta hirtelen.

     Erre aztán még jobban sírni kezdtem, anyu pedig rögtön rájött, mi történt.

    – Bepi… be… pisiltem – hüppögtem elcsukló hangon.

     Ekkor apu is felébredt. „Na, most vagyok igazán bajban! – gondoltam. – Apu biztos jól leszid majd, amiért nem mentem ki a vécére.” Pedig hát kimentem én, de sajnos csak álmomban.

     – Micsoda? – hunyorgott apám a folyosóról bevilágító lámpa fényében. – Hogyhogy bepisiltél? Miért nem mentél ki a mosdóba?

     – Kimentem – motyogtam, miközben igyekeztem visszatartani a sírást. – A vécébe pisiltem, csak közben az ágyban voltam.

     Aput ezzel sikerült jól összezavarnom, anya viszont megértette.

     – Tehát álmodban pisiltél – mondta. – Semmi baj, kincsem, előfordul az ilyen.

     – De én már ötéves vagyok, anya! Nem szoktam az ágyba pisilni.

     Ismét a sírás kerülgetett.

A sánta kutya

Rettenetesen szégyelltem magam, és nagyon haragudtam a barátaimra, amiért elárultak.

     – Tudod, Vini, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát – mondta Erika néni.

     – Miféle sánta kutyát? – értetlenkedtem.

     – Ez egy közmondás – magyarázta az óvó néni. – Azt jelenti: jobb, ha mindig igazat mondasz, mert ha hazudsz, az gyorsan kiderül.

     – Sosem derült volna ki, ha Ervin és Luca nem árul el – morgolódtam, miközben mérgesen néztem barátaimra. – Árulkodni is csúnya dolog, nem?

     – Én nem árultalak el – rázta a fejét Luca. – Fogalmam sem volt, hogy összevesztél Lujzával. Erika néni csak annyit kérdezett, láttam-e, ki vitte el a piros lapátot a ládából. Én pedig mondtam, hogy láttam: Lujza vette ki.

     – Én sem árultalak el – mondta Ervin. – Nem tudtam, hogy te törted el az autó kerekét. De amikor Erika néni megkérdezte, láttalak-e Peti autójával játszani, akkor elmondtam az igazat. Én nem akarok sosem hazudni. Még miattad sem.

     – Nagyon helyes – dicsérte meg Ervint az óvó néni. – Van egy másik közmondás is: Barátodért se tagadd az igazat.

     Torkig voltam Erika néni közmondásaival, bár azt hiszem, leginkább magamra haragudtam. Rossz ötletnek bizonyult a hazudozás. Főleg azért, mert miután ilyen szégyenletesen lebuktam, a gyerekek és az óvó nénik elkezdtek más szemmel nézni rám. Szerintem csalódtak bennem, és hazug embernek tartottak. Borzasztó érzés volt, elhiheted. Onnantól kezdve bármit mondtam, rögtön azt hitték, biztos megint hazudok. És éppen emiatt kerültem hatalmas bajba.

Kalandos nyaralás

     – Anya, most mehetek egyet egyedül? – kérdeztem.

     Némi hiszti és könyörgés után megegyeztünk, hogy anya lent fog várni, apa pedig odafent. Végre egyedül álltam a liftben, meg is nyomtam az összes gombot egymás után. Emiatt aztán a lift minden emeleten megállt, amit én cseppet sem bántam.

     – Vini, miért nyomtad meg az összes gombot? – kérdezte apu morcosan, amikor felértem hozzá.

     – Gondoltam, hátha valaki be akar szállni útközben – feleltem. – Most megyek vissza anyához – köszöntem el aputól, majd, amint az ajtó bezáródott, egyszerre kezdtem nyomkodni a gombokat. Nagyon tetszett, hogy összevissza pittyegnek.

     Aztán megtörtént a baj, amire egyáltalán nem számítottam. A lift egyszer csak megállt, ám az ajtó nem nyílt ki. Hiába nyomkodtam a gombokat, nem indult el újra – se fel, se le. Csak állt valahol félúton apa és anya közt. „Uramatyám! Beszorultam a liftbe! – gondoltam kétségbeesve. – Most mi lesz velem?!” Képzelheted, hogy meg voltam rémülve. Egyedül a liftben, ami épp elromlott! Ott álltam bezárva, magányosan. Hevesen dörömbölni kezdtem az üvegfalon, a recepciós néni azonban szokás szerint másfelé nézett. Aztán eszembe jutott a vészhívó gomb, amit anya még a legelején megmutatott. Ész nélkül nyomkodni kezdtem, közben torkom szakadtából kiabáltam:

     – Segítség! Anya, apa! Segítsetek!