gyereknevelés. tabuk. tévhitek.
Téti István írása | 2025.03.03.
Előző cikkemben a büntetés témáját fejtegettem, most annak ellenpárja, a jutalmazás következik. Kell-e jutalmazni a gyereket? Hogyan? Miért? Hány éves korban? Milyen feltétellel?
Minden szülő rendelkezik valamilyen – helyesnek tartott – értékrenddel, amit szeretne átadni a csemetéjének. Jóra akarja nevelni, boldog gyerek- és felnőttkort kíván neki. Amikor egy ember a munkahelyén értéket teremt, azaz becsülettel elvégzi a rá bízott feladatokat, akkor joggal vár el ezért jutalmazást – fizetést és elismerést. A pénz szükséges az alapvető túléléshez a civilizált világban, a megbecsülés pedig örömmel tölti el, motivációt ad számára. A gyerek sincs ezzel másképp – őt is motiválja és boldoggá teszi a jutalmazás, aminek számos formája lehet.
Pozitív megerősítés
Az egyik jutalmazástípus a dicséret, az elismerő szavak, a bíztatás. Amikor gyerekünk valamit jól csinál, fontos megdicsérnünk őt, pozitív megerősítést adnunk neki. Modern szülők hajlamosak ezzel kapcsolatban átesni a ló túloldalára – akkor is mosolyogva bizonygatják, mennyire ügyes, amikor éppen elügyetlenkedett valamit. A gyerekek sokat próbálkoznak, mire sikerül valami újat elsajátítaniuk. Ha biciklizni tanul és épp felborul, nem feltétlenül kell azt ismételgetnünk, hogy „nagyon ügyes vagy”, nyugodtan mondhatjuk, „most nem sikerült, de próbáld újra, menni fog”.
A lelkesítés és a dicséret nem ugyanaz, nem is szabad összekeverni.
Legyünk őszinték a gyerekünkhöz! Amikor valami nem jön össze neki, akkor ne próbáljuk elhitetni vele, hogy ügyesen csinálta, mert csak összezavarjuk őt. Magyarázzuk el, hogy az életben mindent tanulás és gyakorlás – sok-sok gyakorlás – útján lehet elsajátítani, amihez türelemre és kitartásra van szükség. Próbálkozzon addig, amíg sikerül neki! Amikor pedig összejön, akkor jöhet az elismerés.
Pénz és juttatás
A jutalmazás egy másik formája anyagi természetű. Kamaszlányunk szeretné azt az új cipőt, ami most nagyon menő? Hozzon három ötöst, és beszélhetünk róla. Új telefon kellene a fiatalembernek, mert a réginek megrepedt a kijelzője? Négyhavi rendszeres házimunka után lehet róla szó. Óvodás csemeténk kinézett magának egy kisautót a játékboltban? Dolgozzon meg érte!
Itt álljunk meg egy pillanatra, mert az utolsó mondat olvasása után sokan ráncolhatják a szemöldöküket. Dolgoztatni egy óvodás gyereket?! A Rabszolgaszülők című cikkemben alaposan körbejártam ezt a témát, most csak röviden: igen, az értékteremtés fontosságát már egészen kiskorban érdemes tanítani. Sőt, a piciknek még csak tanítani sem kell, mert
alapvetően minden gyerek szeret segíteni – vagy legalábbis szeretne, csak a szülők gyakran meggátolják ebben.
Miként fent említett írásomban kifejtettem, az óvodás gyereket feladatokkal kell ellátni, mint például rendrakás a saját szobájában, ruháinak összehajtogatása, mosás után a zoknik összepárosítása; amint lehet, tanítsuk meg őt mosogatni, port törölni, felsöpörni, megkenni a kenyeret vajjal, virágot ültetni, illetve bármire, amit képes – még ha eleinte segítséggel is – elvégezni. A nagyobb gyerek már kiviheti a szemetet, felporszívózhatja a lakást, elmehet a boltba bevásárolni vagy épp kisúrolhatja a mosdókagylót.
Jelenet a "Manfréd és Anton kalandjai" gyerekregényből
A rendszeres otthoni munkavégzés nem csupán növeli a gyerek önbecslését, fejleszti a kognitív képességeit, hanem megtanítja őt arra is, hogy ha boldogulni akar majd a felnőttek világában, akkor muszáj dolgoznia, értéket teremtenie.
Óriási segítséget nyújtunk gyermekünknek a sikeres jövője megalapozásában, ha megtanítjuk őt dolgozni.
És itt érkezünk el a jutalmazáshoz. A munkáért adott bármilyen „juttatás” nem csupán motiválja a gyereket, hanem megtanítja őt arra, hogy
értékért cserébe értéket kell teremtenie.
Szeretne majd felnőttként élelmet, ruhákat, autót, lakást venni? Utazásra, szabadságra vágyik? Ezekért bizony meg kell dolgozni. És mennyivel könnyebb lesz számára beilleszkedni a nagybetűs életbe, ha gyerekként beléivódik a szorgalmas munka!
Tehát a gyerekkori munkának számos előnye ismert, a gyereknek pedig szüksége van olyan dolgokra, amelyeket pénzért lehet megvásárolni. Miért ne kapcsolhatnánk ezt össze már gyerekkorban? Szeretné az óvodás azt a kisautót? Írjunk egy listát, amin általa elvégezhető feladatok vannak, rendeljünk mindegyikhez bizonyos számú piros pontot, aztán mondjuk el neki, hány pontot kell összegyűjtenie ahhoz, hogy megkaphassa az új játékot. Két dolgot fogunk tapasztalni: a gyerek örömmel dolgozik és a saját hasznos munkája révén megszerzett kisautót jobban megbecsüli majd, mint bármely más játékát, amit csak úgy megvettünk neki. Persze tudatosítanunk kell benne, hogy ez az ő érdeme, ő maga dolgozott meg érte, mint a felnőttek.
A gyerekek imádnak olyan dolgokat csinálni, mint a felnőttek,
ezért végtelenül büszke lesz magára. Lusta a gyerek? Húzza a száját, amikor el kel végeznie egy feladatot? Nem baj. Csak tartsunk ki amellett, hogy a jól elvégzett munkáért kapja meg, amire vágyik! Az első ilyen sikerélmény után sokkal szívesebben fog segíteni a házimunkában.
Reális jutalmazás
Az elvégzendő munka mennyiségét, nehézségét az elérendő cél nagyságához kell igazítanunk. Ne legyen a gyerek számára se túl nehéz, se túl könnyű megszerezni az áhított játékot, cipőt, telefont vagy bármit. Próbáljuk meg ebben is lemodellezni a felnőttek világát – persze az adott korú gyerek szintjén. Ha egy iskolás srácnak hónapokon át kell dolgoznia – vagy épp jó jegyeket hoznia – ahhoz, hogy megkaphassa, amit szeretne, akkor dolgozzon, küzdjön érte hónapokon át. Ez növeli a kitartását, valamint megtanítja őt arra, hogy ha nagy céljai vannak, akkor nagy akadályokat kell leküzdenie.
Az eredmény számít
És van még egy fontos szabály: fizetség (akár piros pont, akár később zsebpénz) csak a jól elvégzett munkáért jár. Hiszen
nem a munkára fordított idő számít, hanem a munka végeredménye,
aminek értékesnek kell lennie. Elmosogatott a gyerek, de maradtak koszos edények? Mosogassa el újra! Porszívózás után tele van a lakás porcicákkal? Kezdje elölről! Kamasz gyerekünk lement a boltba, de a zsemlét elfelejtette? Menjen vissza, plusz pénzt viszont ne várjon érte! Csinált valami hasznosat, ám közben figyelmetlenségből ugyanakkora kárt okozott? Azért sem jár juttatás.
Jelenet a "VINI - Valamit még el kell mondanom" mesekönyvből
A jutalmazás harmadik módja
Végezetül a dicséreten és az anyagi javakon kívül van egy harmadik formája is a jutalmazásnak. Ebbe tartozik minden olyan tevékenység, amire vágyik a gyermek, de nem kerül pénzbe. Például szeretne átmenni egy barátjához játszani. Legyen kész a házifeladat, tanulja meg, amit kell, végezze el a rá bízott házimunkát, és már mehet is. Kis óvodásunk szeretne apával szánkózni vagy anyával megnézni egy filmet? Semmi akadálya, csak előbb pakolja el a szobájában a szerteszét szórt játékokat – mindent szépen a helyére. Iskolás lányunk két ötöst hozott a héten abból a tárgyból, amelyikből rossz volt az átlaga? Válasszon ő programot hétvégére és még ebédre is az ő kedvence lesz.
Értékért értéket
Jutalmazni sokféleképpen lehet, és kell is. Meg kell tanulnia gyermekünknek, hogy a jó dolgokért ő is jót várhat, értékért értéket kap cserébe. Ha ez beléivódik, akkor lényegesen jobb eséllyel számíthat egy sikeres, boldog jövőre, mint az a gyerek, aki nem tanult meg dolgozni, vagy megtanult, csak épp sosem jutalmazták érte.
Mondhatjuk persze, hogy a házimunkába való besegítés a gyerek kötelessége, azért nem jár sem zsebpénz, sem más juttatás. Viszont ha belegondolunk, így is, úgy is folyamatosan adunk a gyermekeinknek, hiszen megveszünk nekik dolgokat, amelyekre vágynak, kifizetünk programokat, amikben szeretnének részt venni. Akkor miért ne köthetnénk ezt tudatosan össze az ő munkavégzésével? Abban nincs változás, hogy ad is, kap is a gyerek. Viszont nagyon fontos lehet a jövőjére nézve, ha
össze tudja kapcsolni vágyai elérését az értékes munkával,
illetve megtapasztalja a jól elvégzett munka megbecsülését. Ezért fontos, hogy jutalmazzuk őt valamilyen módon a rendszeres házimunkáért is.
Téti István könyveinek jellemzője, hogy a szórakoztatás mellett klasszikus értékeket közvetítenek a modern ifjúságnak úgy, hogy azok valóban jellemük részévé váljanak. Az alábbi kötetek - sok más hasznos dolog mellett - segítséget nyújtanak
az értékteremtésben és jutalmazások eredményes alkalmazásában.
„Nem vagyok sem gyerekpszichológus, sem pedagógus. Mese- és ifjúsági író, valamint kétgyerekes gyakorló édesapa vagyok, nem utolsósorban ex-gyerek sok emlékkel. Tanulok, megfigyelek, kipróbálok, tapasztalok dolgokat. Amit mindezek alapján hasznosnak ítélek, azt témákba foglalva leírom és közzé teszem. Kérem, kezelje az olvasó minden bejegyzésemet saját véleményemként! Lehet egyetérteni a meglátásaimmal, hasznosnak ítélni elveimet, gyakorlataimat, és szabad természetesen másképp gondolkodni ezekről. Nem osztom minden tekintetben jelen korunk tudományosnak nevezett nézeteit, és ezt nem is rejtem véka alá.”