Egy lenyűgöző gyerekregény, ami képes arra, amire nagyon kevés könyv...

A Manfréd és Anton világa méltán nevezhető napjaink egyik legfontosabb gyerekkönyvének. Hiszen olyan aktuális, nagyon is valóságos problémákat feszeget, mint a digitális világ káros hatásai a gyerekekre; az iskolai pletykák, gúnyolódások következményei; a pénz és az értékek fogalmával kapcsolatos alapvető ismeretek hiánya. Mindezekre a kisiskolások nyelvén, izgalmas, szórakoztató történeteken keresztül világít rá és ad megoldást a szerző. A mű érzékletesen nyújt betekintést a fiúk és lányok lelki világába, és a különféle szituációkban szinte minden gyerek magára ismerhet, ezáltal pedig azonosulni tud a szereplőkkel.

     Anton azonnal reagált, áramütésként futott rajta végig a felismerés, hogy mégis van esélye. Villámgyorsan felpattant biciklijére, és puskagolyóként száguldott Kistigris felé, aki épp felállította bringáját. Anton még nem ért oda, amikor ellenfele ismét a pályán volt, de úgy vitte őt előre a lendület, hogy pár pillanattal később sikerült Kistigris mellé kerülnie. A nyári forróságban Antonról ömlött a víz, az izzadság a szemébe folyt, fáradt lábaiban és sérült karjában éles fájdalmat érzett, tüdeje zihált a megerőltetéstől, és minden porcikája megállásért könyörgött. De Anton nem adta fel. Mert a Hardy fivéreket nem olyan fából faragták, hogy bármilyen küzdelmet feladjanak. Ők a végsőkig képesek harcolni. Egymásért és önmagukért. (…)

(Részlet az Anton és Kistigris című részből)

„Egészen más egy 21. századi gyerek ingerküszöbe, mint a mi generációnké volt. A videojátékok, a tv, tablet és mobiltelefonok világában a népmesék és a klasszikus gyerekirodalom nyelvezete, realitása olyan távoli, hogy a mai fiatalok többsége nem tudja befogadni mondanivalójukat. Ez nem az ő hibájuk. A világ változik, minden felgyorsult, a kisiskolásokat olyan gondolatok foglalkoztatják, amik néhány évtizede csak jóval később merültek fel. Saját fiaimon tapasztalom az új kor jelenségeit, és íróként minden erőmmel azon dolgozom, hogy segítsek nekik. Hiszem, hogy az alapvető, tradicionális emberi értékek nem haltak és nem is halhatnak ki. Csak meg kell tanulnunk átadni az új nemzedéknek, az ő nyelvükön.”

Téti István