gyereknevelés. tabuk. tévhitek.

RABSZOLGASZÜLŐK

Téti István írása | 2025.03.02.

Bár mindenki felelős a saját sorsáért, tagadhatatlan, hogy mi, szülők jelentősen befolyásoljuk gyermekeink jövőjét. Mostanában sajnos nem jó irányba…

Az egyik nagy problémát abban látom, hogy sok szülő túlzottan óvja csemetéjét. Mitől? Gyakorlatilag mindentől. Balesettől, iskolai zaklatástól, hidegtől, melegtől, de még a munkától is. Pedig utóbbiról az sem mondható el, hogy féltésből ered, egyszerűen csak megszoktuk, hogy gyerekeink kiszolgálóivá, már-már rabszolgáivá váltunk.

Nem csak kimossuk, össze is hajtjuk, majd elpakoljuk a ruháikat; nem elég, hogy főzünk rájuk, a mosogatást is magunkra vállaljuk; takarítunk, bevásárolunk, levisszük a szemetet, és sorolhatnánk azt a temérdek dolgot, amit – ha belegondolunk – a gyerek is elvégezhetne. Pedig ha különféle házimunkákat adunk fiainknak, lányainknak, azzal nem csupán magunknak, hanem nekik is segítünk. Hadd mondjak néhány érvet emellett:

Miért jó, ha dolgozik a gyerek?

A jól elvégzett munka örömmel, elégedettséggel, büszkeséggel tölti el a gyereket – ez egy génjeinkben hordozott ősi emberi tulajdonság. Fokozza az önbecsülést, elősegíti az önállóság kialakulását, növeli a kognitív képességeket. Egészen biztos, hogy eleinte minden munkát nehézkesen, ügyetlenül fog elvégezni a gyerek, ám – ha nem állítjuk őt félre – előbb-utóbb belejön, ügyesebbé válik. Azt is fontos kiemelni, hogy

a rendszeres gyerekkori munkavégzés által felnőttkorban könnyebben fog boldogulni, nem lesz annyi problémája a munkahelyén, mint sok mai fiatalnak

– pusztán azáltal, hogy megtanult dolgozni. Ha nem arra apellálunk, hogy utódunk bűnözésből, szerencsejátékból, koldulásból, esetleg hozományból, örökségből fog megélni, akkor marad a becsületes munka – akár fizikai, akár szellemi. Márpedig a teherbírás, a kitartás, az áldozathozatal és a szorgalom rendkívüli mértékben függ attól, hogyan szocializálódtunk munka tekintetében – azaz szüleink megtanítottak-e dolgozni.

És ha megtagadjuk tőle a munkát?

Most pedig vizsgáljuk meg a helyzetet a másik oldalról: milyen következménnyel jár, ha kivesszük a gyerek kezéből a seprőt? Hadd ne köntörfalazzak.

Lusta, flegma, nyámnyila, ügyetlen és követelőző gyerekeket „teremtünk”,

akik felnőttkorukban is lustán, flegmán, ügyetlenül állnak a munkához, miközben követelik maguknak a jussukat. Biztosan ezt akarjuk? Nyilván nem. Épp ezért fontos, hogy már egészen kicsi kortól lássuk el feladatokkal gyermekünket.

Milyen munkát adjunk a gyereknek?

Óvodás éveiben az is elég, ha nem pakoljuk el helyette a játékait, hanem megköveteljük tőle azok rendben tartását; megtanítjuk neki összehajtogatni az este levetett ruháit; hagyjuk őt elmosni pár (lehetőleg nem törékeny) edényt. Aztán kezdetét veheti a porszívózás művészetének elsajátítása, kisebb kerti munkák (ha van kert), seprés, felmosás, akár főzésben, sütésben való segítség.

Jelenet a "VINI - Valamit még el kell mondanom" mesekönyvből

Eleinte úgy érezzük majd, csak az időnket vesztegetjük, hiszen tized annyi idő alatt elvégezhetnénk magunk a gyerekre bízott dolgot ahelyett, hogy végignéznénk, mit össze ügyetlenkedik vele. Ez az első alapvető hiba, ami saját türelmetlenségünkből fakad. „Még kicsi hozzá, lesz még ideje megtanulni” – mondjuk legyintve, majd megcsináljuk helyette. Nos, igen, a munkára is meg kell tanítani a gyereket – mint minden másra –, ami időt, energiát igényel részünkről, de megéri.

A szülő a főnök

Kamasz korban sok fiatal olyan szinten telefonfüggő, hogy ki kell rángatni a kezéből a digitális eszközét. Hát rángassuk ki, és követeljük meg tőle a házi munkát. Azok a szülők, akik ezt már óvodás korában elkezdték, könnyebb helyzetben lesznek, de sosincs késő! Ne felejtsük el, a családban a szülő a főnök, nem a gyerek. Sok divatos – attól még haszontalan, sőt esztelen – irányzat szerint a gyereket teljes mértékben egyenrangú félnek kell tekinteni a felnőttel, nem szabad leszidni, mindig türelmesen meg kell vele vitatni a különféle ügyeket, az ő véleményét ugyanolyan fontosnak tartani, mint a sajátunkat és így tovább.

Ez nem így van, nem kell ezt tennünk. A gyereknek lehet és kell is utasításokat adni, lehet és kell megkövetelni tőle dolgokat – akkor is, ha neki nincs ínyére –, szükséges és fontos irányítanunk, terelnünk őt, hiszen mi vagyunk a szülei. Muszáj megtanítanunk arra, hogy nem csak alanyi jogai, hanem kötelességei is vannak a családban, ha pedig vita alakul ki, akkor a végső szót – lehetőleg minél előbb – a szülő mondja ki.

Ez nem a szeretet hiánya; épp ellenkezőleg. Aki szereti a gyerekét, sikeres, boldog, kiegyensúlyozott felnőttkort kíván neki. Ám ehhez elengedhetetlen, hogy a munkavégzést, ez által az értékteremtést mindennapjainak, életének részévé tegyük.

Miért lesz lusta a gyerek?

Az egészen pici gyerekek imádnak segíteni a szüleiknek. Ha nagyobb korban megundorodnak a munkától, az azért van, mert korábban olyan sokszor megtagadtuk tőlük a segítséget, hogy teljesen elvettük a kedvüket bármilyen munkavégzéstől.

Amennyiben nem hagyjuk őket hasznossá válni, akkor ezzel azt tanítjuk, hogy legyenek haszontalanok.

Azok is lesznek, ez borítékolható. Ám ha esetleg így jártunk, akkor sem késő kamasz korban „életmódot váltani”. Bár valószínűleg nagyobb küzdelem árán, de még a kis korban félrenevelt, lustává tett tinédzsert is meg lehet emberelni, rá lehet venni a munkára. Ne féljünk hát belevágni. Ha pedig eddig is megengedtük, sőt megköveteltük, hogy kivegye a részét a házimunkából, akkor jó úton járunk, csak így tovább!

Ha jót akarsz a gyerekednek

„A munka nemesít.” „A jó munka dicséri a mestert.” „A kitartó munka meghozza gyümölcsét.” Ezen ismert közmondások évszázados tapasztalatok alapján megfogalmazott bölcsességek a múltból. Ne hagyjuk mindezt felülírni tiszavirág-életű „modern” irányzatokkal. Amennyiben a gyerek mindennapi életének része a munka, ha vannak kötelességei, melyek teljesítését természetesnek tartja, akkor lényegesen könnyebb lesz számára a felnőtté válás, a társadalomba – annak becsületes többségébe – való beilleszkedés, és összehasonlíthatatlanul nagyobb esélye van az örömteli életre, mint annak, aki sosem tett keresztbe egy szalmaszálat sem. Ha jót akarsz a gyerekednek, dolgoztasd őt rendszeresen!

Még valami

Végezetül felmerül a kérdés, kell-e jutalmazni a gyereket a munkájáért? Ha igen, akkor hogyan, miért, hány éves kortól, milyen feltétellel? Ez elég fontos téma ahhoz, hogy külön bejegyzést szenteljek neki, noha szorosan kapcsolódik a fent írtakhoz. A Gyerekek jutalmazása cikkemben megadom a válaszokat a fenti kérdésekre.

Kapcsolódó könyvek

Téti István könyveinek jellemzője, hogy a szórakoztatás mellett klasszikus értékeket közvetítenek a modern ifjúságnak úgy, hogy azok valóban jellemük részévé váljanak. Az alábbi kötetek - sok más hasznos dolog mellett - segítséget nyújtanak

a munka megszerettetésében, az értékteremtés és a célok elérése közötti összefüggés megértésében.

© Kimberly Works Kft. Minden jog fenntartva.