Afrika vad vidékén, a krokodiloktól hemzsegő Mara folyótól keletre állt egy birtok. Sok-sok évvel ezelőtt egy Armand nevű, kilencéves forma fiú osont ki a tornácos házból azon a végzetes estén. A hold és a felhőtlen égbolton tisztán ragyogó csillagok fénye hosszú árnyékokat vetett a birtok udvarára. Armand, amilyen csendesen csak tudott, lesettenkedett a tornác lépcsőjén, és a ház sötét árnyékában a hátsó épületek felé vette az irányt. Alig tett meg néhány lépést, amikor halk pisszegést hallott az egyik mangófa mögül. Armand közelebb ment, és néma kézfogással üdvözölte a fa mögül előlépő barátját, Shakát.

Shaka egyidős volt Armanddal, ugyanolyan magas, ám bőre ébenfeketén csillogott a holdfényben. Afrika szülötte volt, mint ahogyan ősei is. Armand nagyszülei viszont a távoli, esős-hűvös Angliából települtek a fekete kontinensre, amikor még Armand apja sem született meg. Így aztán – fehér bőrétől függetlenül – Armand is afrikainak számított, nem is járt még soha más földön. Itt született, itt cseperedett nagyfiúvá, olyan naggyá, hogy elérkezettnek látta az időt az éjszakai cibetmacska-vadászatra. Shakával már napok óta tervezgették, és a telihold napját tűzték ki időpontnak, így a hold elegendő fényt biztosít számukra ahhoz, hogy lámpa nélkül vessék be magukat a vadonba.

(Részlet az Éjjeli vadász című fejezetből)

„Régóta készülök erre a kötetre, talán egyik részt sem vártam annyira, mint az afrikai történetet. Gyerekkorom óta különös kötelék fűz a fekete kontinenshez. Szerettem volna átadni, hogyan látom én ezt a gyönyörű, vad világot, és azt hiszem, ezzel a könyvvel sikerült megtennem az első lépést…”

Téti István