AZ UTOLSÓ KALAND

Téti István kultikus gyerekregény-folyamának befejező kötete a sorozat méltó megkoronázása. Aki olvasta a többit, most sem fog csalódni, aki pedig ezzel a résszel kezdi, garantáltan rajongóvá válik.

A Manfréd és Anton hihetetlen története lélegzetelállító, elgondolkodtató és tanulságos könyv. Maradandó élményt nyújt a 9-15 éves korosztály számára, de könnyen az idősebb olvasók kedvencévé is válhat lenyűgöző stílusának, remek történetvezetésének és az örökérvényű emberi értékek megjelenítésének köszönhetően. Önálló mű, így az előzmények ismerete nélkül is olvasható.

    Kinézett az ablakon, és látta, hogy vészesen közelednek a föld felé, nincs idő gyorstalpalót tartani a fiának. Manfréd nem lesz képes kioldani az ernyőt, ebben biztos volt. Feltépte a gép ajtaját, miközben megragadta Manfréd karját. A hirtelen betörő levegő ereje és fülsiketítő hangja félelmetes volt, Manfréd ijedten hőkölt hátra. Ekkor a gép enyhén megdőlt, a fiú csúszni kezdett a nyitott ajtó felé. Armand erősen tartotta, ám a látvány így is hátborzongató volt: négyszáz méter magasból nézni a földet egy repülőgép nyitott ajtaján keresztül semmihez sem fogható élmény.

    – Apa! – kiáltotta. – Én nem merek kiugrani. Képtelen vagyok…

    – Nincs más választás, Manfréd! – harsogta túl apja a szelet, miközben Manfréd fejére illesztette az egyetlen védőszemüveget, ami a repülőn volt. – A gép hamarosan le fog zuhanni. Ha most kiugrunk, még épségben földet érhetünk, viszont azonnal cselekednünk kell. Egy bizonyos magasság alatt már az ejtőernyő sem ér semmit.

(Részlet a Végtelen sivatag című fejezetből)

„Már gyerekkorban érdemes megtanulni, hogy döntéseinknek következménye van; szavakkal is tudunk bántani; tetteinkért pedig felelősséggel tartozunk. A barátság, a bajtársiasság, a becsület és a szívből jövő igazságérzet elévülhetetlen emberi értékek. Előítéletek, feltételezések helyett célravezetőbb alaposan megvizsgálni a dolgokat, és törekednünk kell arra, hogy a teljes képet lássuk, ne csupán félrevezető, kiragadott részleteket. Az élet nem játék, ám örömtelivé tudjuk tenni anélkül is, hogy értelmetlen kockázatokat vállalnánk. Küzdenünk kell az álmainkért, de el kell tudnunk viselni a kudarcokat is, hiszen minden tapasztalat megkerülhetetlen lépcsőfok az utunkon. Igyekeztem mindezen tanulságokat belecsempészni a Manfréd és Anton hihetetlen történetébe úgy, hogy iskolás gyerekek is le tudják vonni a fontos következtetéseket.

Persze hiábavaló lenne minden igyekezetem, ha nem egy izgalmas, szórakoztató kalandregénybe csomagolva próbálnám meg átadni a mondanivalót. Hiszen az élmény, a varázs éppoly fontos célja a könyvnek, mint mindaz, amit megtanulhatunk az olvasás során. Bízom benne, hogy a befejező kötet is elnyeri tetszését mindazoknak, akik szeretik a Manfréd és Anton sorozatot. Köszönöm nektek, hiszen a ti biztatásotok, visszajelzéseitek ösztönöztek arra, hogy folytassam az írást. Hamarosan teljesen új könyvekkel jelentkezem, addig is jó szórakozást Manfrédék utolsó nagy kalandjához!”

Téti István